Helló!
Itt lenne az első,bemutatkozó részem,amikor elkezdődik a történet. Remélem,hogy elnyeri majd a tetszéseteket,és ezt valahogy ki is fejezitek majd!
Úristen. Rá sem merek nézni a kezeimre. Szörnyűek a körmeim. Levannak törve,és már a lakk is lekopott. Sürgősen elkell mennem a kozmetikushoz,mert így nem mehetek el az állásinterjúra. Gondoltam,hogy bemegyek Maryhez a szalonba,hátha tud segíteni.
Belebújtam a balerinacipőmbe,felkaptam a táskámat,egy gyors puszival elköszöntem anyutól,majd rohantam a boltba.Nem értem,hogy miért kell az utcákat macskakővel kirakni.Mindig kimegy a bokám,ha rálépek. Lehet,hogy csak az én gyenge testem nem bírja ezt a megerőltetést.
Már fél kilenc.11-re beszéltem meg a találkozót az irodával. Nincs sok időm. Lábaimmal,gyorsítottam a lépteken és futásba kezdtem. Már csak két épületet kellett megkerülnöm,hogy odaérjek,amikor neki mentem egy szegény lánynak,akinek emiatt az egész kávéja a gyönyörű farmerruhájára löttyent.
-Elnézést!Sajnálom.Nem tudom,hogy lehettem ennyire figyelmetlen,kérem fogadja el tőlem a kávé árát.-átnyújtottam neki egy kevésnyi aprót,majd sprinteltem egészen a célig. Szó szerint belöktem az ajtót,mire mindenki felém fordult.
-Bocsánat.-mentegetőztem,majd a szememmel keresni kezdtem Mary tekintetét. Szóltam neki,majd egy asztalkához vezetett,hogy javíthasson a körmöm kinézetén.
-Hova sietsz ennyire?-nézett fel rám,majd visszapillantott a kezemre.Amíg turkált a segédeszközöket tároló fiókban,válaszoltam a kérdésére.
-Állásinterjú.-lihegtem,mert eléggé megviselt a futás.
-Ez már a héten a negyedik?-dülledtek ki a szemei.
-Igen,szeretnék egy saját lakást.Nem élhetek mindig anyuval.-dobtam fel a lehető legegyszerűbb és az egyben legkönnyebben megmagyarázható választ.
Persze a fejemben nem ugyanez a bedarált szöveg pörgött le.
-Nincs egy normális férfi sem az életedben.
-Nem tudsz önálló döntéseket hozni,pedig már felnőtt vagy.
-Még mindig az anyádhoz vagy bilincselve,mert magadat sem tudod ellátni.
-Nincs pénzed,mindig az anyádtól kell kölcsönkérned,ha valami csekélységet akarsz venni.
-Nincsen állandó tevékenységed,amiről nap mint nap beszélhetsz.
-Nincsen sok barátod,akik feltudnának vidítani.
-Teljesen igazad van Bella.-helyeselt Mary,amikor a lemosóval dörzsölte a körmömet.-Milyen színt szeretnél?
-Legyen valamilyen világos szín.Teljesen mindegy, rád bízom. Csak ne legyen csicsás. Inkább egyszerű és letisztult.
-Akkor világoskék lesz.-döntötte el a barátnőm,majd elővette az említett színű lakkot.
***
-Itt vagyok Perrie,kész vagy már?-lépett be kiabálva az ajtón egy srác. Gyönyörű,barna szemei csillogtak. Lazán ujjaival hátrafésülte kusza tincseit,a tökéletes haján. Rengeteg tetoválás borította testét. Laza melegítőt viselt,Nike cipővel.Nadrágjának zsebében látszódott,a rendkívül drága telefonja. A biciklije az ajtó előtt állt,indulásra készen.
-Mindjárt cukorborsóm!-jött válaszként a hang a közeli asztalnál ülő lánytól. Erős sminkje nagyon feltűnő volt,rikító szőke frizurájával,rögtön észrevehető lenne egy tömegben.Körmei hatalmasak,melyek élénk pinkre voltak festve. Tipikus cicababa-kiadás. Szűk nacija,a fenekére tapadt,csőtopja a törzsére feszül,ami kiemeli a pici,de formás melleit. Óvatosan megfújta a körmeit,majd kétujjal megfogta a ridiküljét,hogy véletlenül se legyen a babarózsaszín táskája körömlakkos.Előkutatta a pénztárcáját,majd egy jelentősebb összeget dobott az asztalra. Odapipiskedett a barátjához,és érzékien megcsókolta.Nem zavartatta magát,a tízcentis tűsarkújában. Kimondottan élvezte,hogy egy kisebb "közönség" előtt mutathatja meg ,hogy neki milyen tökéletes barátja van. Csókuk a fiúnak köszönhetően megszakadt,mert ő nem élvezte annyira a helyzetet mint a csaj.
Szemei az enyéimmel szemeztek,mire én gyorsan elkaptam fejem,mert pirulás lepte el az arcom. A lány ebből semmit sem vett észre csak a srác elé állt,hogy őt bámulja tovább és ne mást. Mondott egy "Viszlát"-szerűt,mivel a barátnője,már kint állt türelmetlenül az utcán. Mégegyszer rám pillantott,majd elmosolyodott,és kilépett az ajtón.
A lánynak hatalmas szerencséje lehet,hogy egy ilyen pasi áll az oldalán. Meg sem érdemli.
-Legyen valamilyen világos szín.Teljesen mindegy, rád bízom. Csak ne legyen csicsás. Inkább egyszerű és letisztult.
-Akkor világoskék lesz.-döntötte el a barátnőm,majd elővette az említett színű lakkot.
***
-Itt vagyok Perrie,kész vagy már?-lépett be kiabálva az ajtón egy srác. Gyönyörű,barna szemei csillogtak. Lazán ujjaival hátrafésülte kusza tincseit,a tökéletes haján. Rengeteg tetoválás borította testét. Laza melegítőt viselt,Nike cipővel.Nadrágjának zsebében látszódott,a rendkívül drága telefonja. A biciklije az ajtó előtt állt,indulásra készen.
-Mindjárt cukorborsóm!-jött válaszként a hang a közeli asztalnál ülő lánytól. Erős sminkje nagyon feltűnő volt,rikító szőke frizurájával,rögtön észrevehető lenne egy tömegben.Körmei hatalmasak,melyek élénk pinkre voltak festve. Tipikus cicababa-kiadás. Szűk nacija,a fenekére tapadt,csőtopja a törzsére feszül,ami kiemeli a pici,de formás melleit. Óvatosan megfújta a körmeit,majd kétujjal megfogta a ridiküljét,hogy véletlenül se legyen a babarózsaszín táskája körömlakkos.Előkutatta a pénztárcáját,majd egy jelentősebb összeget dobott az asztalra. Odapipiskedett a barátjához,és érzékien megcsókolta.Nem zavartatta magát,a tízcentis tűsarkújában. Kimondottan élvezte,hogy egy kisebb "közönség" előtt mutathatja meg ,hogy neki milyen tökéletes barátja van. Csókuk a fiúnak köszönhetően megszakadt,mert ő nem élvezte annyira a helyzetet mint a csaj.
Szemei az enyéimmel szemeztek,mire én gyorsan elkaptam fejem,mert pirulás lepte el az arcom. A lány ebből semmit sem vett észre csak a srác elé állt,hogy őt bámulja tovább és ne mást. Mondott egy "Viszlát"-szerűt,mivel a barátnője,már kint állt türelmetlenül az utcán. Mégegyszer rám pillantott,majd elmosolyodott,és kilépett az ajtón.
A lánynak hatalmas szerencséje lehet,hogy egy ilyen pasi áll az oldalán. Meg sem érdemli.
Ha tetszik,fejtsd ki a véleményed!
